A gyengébb nem valóban gyengébb? Több van bennünk. Tudunk mi erősek is lenni tele élettel és lendülettel, építeni és alkotni.
A társadalmak jó részében az 5. századig a nő- és anyaközpontú berendezkedés volt jellemző, még ma is előfordul. Ezekben a közösségekben különös szeretet és tisztelet övezi a család nőtagjait. Az anya szava szent, hiszen az élet folyamatosságát biztosítja, irányítja és vezeti a közösséget. Így élnek a méhek is.
Egy méhcsaládban a nő az úr! Mindenki teszi a dolgát. Az anya diktálja a ritmust, a szaporodás fenntartója és a család tevékenységének összehangolója, miközben a szorgalmas dolgozó lányok építenek, gyereket nevelnek, vizet hordanak, takarítanak és nektárt gyűjtenek, végzik a munka dandárját. A férfi oldalt képviselő heréknek csupán két feladata van, enni és megtermékenyíteni az anyát. És ez így van jól, ahogy van, még mielőtt felháborodnál a „naplopók” hozzáállásán. A természetben mindennek és mindenkinek megvan a maga helye, így tökéletes, ahogy van.